Halász Judit érdekességek ITT.
Halász Judit nagyszerű vers előadásai - KLIKK
A művésznő 1973-ban publikált első albuma óta tudjuk milyen a kép a tükörben, életrajzi könyve elolvasása után pedig azt is, milyen e kép kerete. Halász Judittal beszélgetett a nullahategy.hu riportere.
A hatvanas évek elején két hónapot töltött Párizsban. Milyen érzés volt hazautazni Pestre? Nem jött elő ilyenkor egyfajta ösztönös lázadás?
Mi úgy éreztük, hogy amit felszedünk magunkra, amit ott megtanulunk kultúráról, szabadságról, azt hazahozzuk, és megpróbáljuk érvényesíteni, annyira, amennyire a lehetőségek engedik. Megpróbáljuk legalább a magunk környezetében megteremteni a szabadságot, illetve a filmekben és a szerepekben is érzékeltetni a szabad világ szellemiségét.
Rotschild Klára többször járt Párizsban, divatbemutatókon. Hogy hatott önre a finom, diáklányos karakterű lányra a pártállam divatdiktátora és egyik legdörzsöltebb dívája? Mi az, amit tanulni lehetett tőle?
Én nem éreztem sem diktátornak, sem dívának. Ízlést és divatot, viselkedést lehetett tőle tanulni. Fontos volt számára, hogy mi az, ami igazán meghatároz egy adott stílust. A hippi lazaságát nem fogadta el, én meg tudtam, hogy az embernek azoknak kell megfelelnie, akik között él. Az elegancia mára megszűnt, már nem is ismerjük, hogy mit jelent, de abban az időben voltak olyan helyzetek, amikor igen is tudni kellett felöltözni. Ma talán újra kezdődik valami… Tévesen jelent meg néhány hete az egyik hetilapban róla egy cikk, mely szerint Rotschild Klárinak nem volt pénze vásárolni Párizsban. Nos, volt némi pénze, mert kapott a magyar államtól annyit, hogy 6-8 szabásmintát megvegyen a legnagyobb cégektől (Dior, Chanel, Givenchy). A legjobb helyeken vásárolt a legjobb anyagokból, (legalább annyit, hogy a divatbemutatójára megcsinálhassa a megvásárolt, vagy kinézett modelleket) és erre is kapott pénzt. Plusz három-négy exkluzív ruhát is meg tudott ezekből az anyagokból csinálni. Hazafelé jövet megállt Bécsben, ahol volt egy szabó (akinek jó helyen volt egy elegáns szalonja) és akivel megosztott néhány „snittet”, cserébe a férfi segítette néhány megoldással, ötlettel, kiszabatott néhány komplikáltabb szabásmintát. Ez persze nem volt legális, titokban csinálta, senki nem tudhatott róla. Fillérekért vett Párizsban csipkékkel és gyöngyökkel bevont anyagokat. Fogalmam sem volt, hogy mit akar ezekkel csinálni, de a divatbemutatóján minden fantasztikusan a helyére került. A bemutatók egy kvázi esküvővel végződtek, ahol ő volt a „vőlegény”, azaz végigvitte a mennyasszonyi ruhába öltözött modellt a kifutón.
Mikor vette észre, hogy megszűnt az “igazi elegancia” Magyarországon?
Nem Magyarországon! Mindenütt! Menjen végig egy európai nagyváros utcáin, és keresse az eleganciát! Nem divat! A hatvanas évek legvégén kezdődött… Gyakran voltunk hivatalosak nagykövetek fogadásaira, amikre elegánsan kellett felöltözni. A Trükk (The Knack) című darabot játszottuk a Pesti Színházban. Kapás Dezső rendezése egyébként pályám egyik legkedvesebb előadása volt. Megnézték néhányan az angol követségről, majd meghívtak minket egy fogadásra, amit egy angol társulat budapesti vendégszereplése után adtak. Mi nagyon felöltöztünk, „elegánsak” voltunk, de az angolok olyan lazán néztek ki, hogy szabályosan meg voltunk hökkenve. Nem tudtuk elképzelni, hogy így is meg lehet jelenni egy protokolláris eseményen.